A modern fogászati implantológia tudományos bizonyítékon alapuló, dinamikusan fejlődő önálló szakterület, mely lehetőséget nyújt a hiányzó fogak pótlására.
A fogeltávolítást követő implantáció lehetséges időpontjai:
-
Azonnali implantáció: az extractiót követően elvégzett implantáció.
-
Késleltetett implantáció: a fogeltávolítás után négy-nyolc héttel később végezzük el az implantációs műtétet.
-
Korai implantáció: az extrakciós seb klinikai és/vagy radiológiai csontosodását követő implantáció (három-négy hónap).
-
Késői implantáció: teljesen gyógyult, esetenként különböző mértékben sorvadt állcsontgerinc esetén végzett implantáció.
A fogelvesztést követően számos biológiai folyamat megy végbe:
-
Csontreszorpció (csontfelszívódás), mind horizontálisan, mind vertikálisan, ennek köszönhetően változik a processus alveolaris magassága, valamint a vastagsága is.
-
Gingivalis kollapszus.
-
A szomszédos fogak vándorlása.
Indikáció:
-
A modern szakkönyvek, folyóiratok az implantációs eljárások indikációit már nem emelik ki. A kontraindikációk hiánya jelentheti az implantológiai beavatkozások indikációját.
Osszeointegráció:
-
Brånemark az 1950-60-as években kollégáival a csontszövet mikrocirkulációját tanulmányozta, miközben teljesen véletlenül felfedezte, hogy a titán fémház, amit beültettek a csontba, szinte eltávolíthatatlanul rögzült a csontszövethez. Az eddig ismeretlen jelenséget osszeointegrációnak nevezte el. Brånemark eredeti leírása alapján a kialakult kapcsolat szövettani diagnózis volt, amely az implantátum és a csont direkt, kötőszöveti réteg nélküli kapcsolatát jelenti fénymikroszkópos szinten. A mai tudásunk alapján, ez több mint leíró jellegű diagnózis, sokkal inkább biológiai koncepciónak nevezhetjük. Ez a kapcsolat az implantátum integrált felszínén lehetővé teszi az erőátvitelt, így nem csak a nyomóerő, hanem a húzó- és nyíróerő is áttevődik a csontszövetre.
Az implantáció általános műtéti menete:
-
Lebenykészítés: mucoperiostealis lebeny.
-
Jelölő fúrás, előfúrás: Az előfúrással meghatározzuk a megfelelő mélységet és az implantátum behelyezésének irányát.
-
Ellenőrzés: mélységmérés, párhuzamosság, pozíció.
-
Tágító fúrás: fokozatosan növekvő átmérőjű fúrókkal végezzük, a megfelelő mélységben, ahol a tágítás mértékét az implantátum átmérője határozza meg.
-
Süllyesztő fúrás: az implantátum formája határozza meg.
-
Menetfúrás: ha az implantátum nem önmetsző
-
Implantátum behelyezése
-
Zárócsavar behelyezése
-
Sebzárás
Nagyon fontos a műtét során a fertőzés kialakulásának a megakadályozása, a szöveti sérülések minimumra csökkentése és az implantátum felületének a szennyeződéstől való megóvása.
A nyálkahártya gyógyulása és a gingivális zárás szempontjából az implantációs műtéteket kétfázisú és egyfázisú műtétekre oszthatjuk.
A kétfázisú műtéti technika a klasszikus Brånemark protokollnak felel meg, mely során az implantátumot a csont szintjéig helyezzük el és a fedő nyálkahártyát elsődlegesen zárjuk, így az implantátum subgingivalisan, terhelésmentesen gyógyul. A csontintegráció kialakulása után, a második sebészi beavatkozás során a nyálkahártyát újra megnyitjuk és felszabadítjuk az implantátumot. Ehhez a technikához kétrészes implantátumokat használunk.
Az egyfázisú műtét során az implantátum transgingivalisan gyógyul. Két lehetőségünk van ennek kivitelezésére. Az egyik lehetőség, hogy egyrészes implantátumot alkalmazunk, amely marginális része általában 2-3 mm-re a csont szintje felett helyezkedik el. A másik opció, hogy a kétrészes implantátumot a csont szintjébe süllyesztjük és transgingivalis ínyformáló csavarral látjuk el.